.

*Két évvel később*

Eszeveszetten rohantam, hogy elérjem a metrót, közben pár emberbe sikerült beleütköznöm, de szerencsére épp a utánam zárult az ajtó. Megkönnyebbülve kerestem magamnak helyet valahol hátul, majd előhalásztam a táskám mélyéből a mobilomat. Hét nem fogadott hívás rejtett számról reggel óta egészen úgy húsz perccel ezelőttig. Lenémítottam még tegnap éjjel, ezért nem vehettem észre. Már megint kezdődik ez az egész. Ki az, akinek ennyire fontos, hogy beszéljen velem? Leszálltam a metróról, és elindultam Mikihez. Úgy öt perc gyaloglás után már az ajtaján kopogtattam, amit rövidesen ki is nyitott.

- Iza, nem vártalak - vakarta meg a tarkóját, miközben egy pólót húzott magára. 

- Rosszkor jöttem? - nevettem el magam, miután megláttam egy barnát a srác egyik pulóverében kilépni a hálóból.

- Nem dehogy. Gyere be nyugodtan, én felöltözök, és főzök egy kávét - vágta rá azonnal a lány mosolyogva, majd beinvitált.

- Nem kávézok - válaszoltam, majd levettem a kabátomat. 

- Akkor egy teát - kiáltott a lány már a szobából, Miki pedig behívott a nappaliba.

 Elmondta, hogy a barna az egyik barátja, Tinának hívják, és hogy ne értsem félre a helyzetet, nem az történt, amire gondolok.

- Egyébként miért jöttél? - váltott témát, mert eléggé zavarba jött, amikor Tina kijött egyszer, hogy "Szívem, csörgött  mobilod, Dani hívott". Én persze jót nevettem a szituáción.

 Elmondtam neki, hogy az utóbbi pár hétben rengeteg hívást kaptam egy rejtett számról, és ahányszor felvettem, egy szót sem szólt bele az illető, így egy idő után már feleslegesnek tartottam, hogy felvegyem. Valamint arról is beszámoltam, hogy egyik nap valaki érdeklődött felőlem a munkahelyemen, és a lakcímemet is elkérte mondván, hogy az egyik rokonom.
-Ez.. beteges - szólalt meg egy rövid szünet után, látszólag meglepte a dolog. Bólintottam egyetértésem jeléül, majd felálltam, a kabátom után kutatva.
- Már mész is? - Tina szólított meg, már a küszöbnél, farmerben és egy pólóban.
- Igen, még van pár elintéznivalóm. Örültem, hogy megismertelek, szerintem még találkozunk - pillantottam a leányzóra, majd egy Mikivel váltott ölelés után otthagytam őket.

******

Nem hiszem el.. Hajnali egy óra, és még mindig zaklat. Akárhányszor megcsörren a telefon, mindig azt hiszem, hogy értesítenek, hogy megkaptam-e az állást az ügynökségnél, de amikor meglátom, hogy mégsem, tudom hogy csak az a pszichopata. Én ezt nem bírom tovább.. Mit vár? Felveszem a mobilt, és még meg sem szólal? Hát én kérek elnézést.

- Na ide figyelj öcsém! Most szólok, hogy hagyjál engem békén, különben megkereslek, és levadászlak, megértetted? - csattantam ki a tizedik hívás után. A titokzatos hívó megint nem válaszolt, így lenyugtattam magam, és letenni készültem.

- Izabella - azonnal felismertem a hangját, még ha szinte suttogta is a nevem. Ő volt az.

- O...Olivér? - dadogtam, miközben pár könnycsepp csordult végig az arcomon. El sem hiszem...